Mókus csoport
Óvodapedagógus:
Zsiros Györgyné-Panni néni
Molnár Erzsébet-Erzsók néni
Dajka:
Kiss Lászlóné-Andi néni
Pedagógiai asszisztens:
Kissné Volosinovszki Judit- Judit néni
Mókusmese a mesesarokban
Egyszer volt, hol nem volt, Debrecenen túl, de még a Hortobágyon innen, egy csodaszép óvoda, amelyben éldegélt a Mókus csoport Panni óvó nénivel, Erzsike asszisztens nénivel és Kata dadus nénivel.
Panni néni második anyukaként várta a gyermekeket, kedvesen, megnyugtató hangján sokat mesélt napközben. Szívmelengetően tudott a gyermekekkel együttgondolkodni, játszani, énekelni, rajzolni, vagy épp barkácsolni, társasozni. Erzsike néni mindig vidám hangulatával, ügyes kezével varázslatos környezetet tudott teremteni a gyermekek köré. Kata néni serényen rakosgatta a finom falatokat az asztalra, takarított, sepregetett, öltöztetett, és simogatott.
Ebben a palotában családias légkörben cseperedtek a gyermekek. Nem csak testvérek, hanem unokatestvérek is jártak ide. Az egész világ megirigyelhette az ide járó gyerekeket. Érkeztek is sorjában! A „régi ovisokkal” együtt izgatottan várták a kicsiket, akik a nagyobbaktól a tevékenységeket, szokásokat játszva elsajátíthatták.
A csoportban kialakított szabályok „varázspálcaként” kapaszkodót nyújtottak a mindennapi óvodai élet labirintusában a gyermekeknek és a szülőknek is. Az így kialakult vegyes korosztályú csoportközösség nyugodt, elfogadó légkörben, de a gyermekek életkori sajátosságait maximálisan figyelembe véve fantasztikusan élte mindennapjait. A mókuskák nagyon szerettek mesélni, bábozni, énekelni, barkácsolni és játszani. Szerettek még érdekes dolgokkal ismerkedni.
És hogy mit szerettek még?
A mobil bútorokkal, kuckósított csoportszobában rengeteg játékkal, mindenfélét lehet szabadon játszani. A nagyobbak már a kudarc nélküli iskolakezdésre készülhettek. A sok-sok napközbeni játék és tevékenység mellett, még volt idejük a kis mókuskáknak külön foglalkozásokra is járni! Ellátogathattak a tehetségfejlesztő néni kuckójába, a tükörtermes logopédiára, érdekes, mozgásos fejlesztő foglalkozásokra illetve járhattak műfüves pályánkra, focira is.
Minden nap sokat mozoghattak a kis mókuskák, mert erősek akartak lenni a fiúk a lovagi tornán. A mókus lányok pedig, szépek, csinosak egészségesek akartak maradni. Volt is rá lehetőségünk a tornaszobában, a tágas udvaron, a szabadban, vagy épp a veteményeskertben. Sokat járták a környéket, szerettek kirándulni, árkon-bokron túl, színházba járni.
A sikeres titka talán már nem is rejtély! Itt jól érezte magát kicsi, és nagy. A kis hercegek és királylánykák fejlődéséről, nevelésének örömeiről és nehézségeiről, napi kapcsolatban illetve fogadó órán, nyíltnapokon kaphattak tájékoztatást a jó király apák, és királyanyák.
Aki nem hiszi, járjon, utána az emeleti csoportszobában megtalálja!!!!
Panni néni második anyukaként várta a gyermekeket, kedvesen, megnyugtató hangján sokat mesélt napközben. Szívmelengetően tudott a gyermekekkel együttgondolkodni, játszani, énekelni, rajzolni, vagy épp barkácsolni, társasozni. Erzsike néni mindig vidám hangulatával, ügyes kezével varázslatos környezetet tudott teremteni a gyermekek köré. Kata néni serényen rakosgatta a finom falatokat az asztalra, takarított, sepregetett, öltöztetett, és simogatott.
Ebben a palotában családias légkörben cseperedtek a gyermekek. Nem csak testvérek, hanem unokatestvérek is jártak ide. Az egész világ megirigyelhette az ide járó gyerekeket. Érkeztek is sorjában! A „régi ovisokkal” együtt izgatottan várták a kicsiket, akik a nagyobbaktól a tevékenységeket, szokásokat játszva elsajátíthatták.
A csoportban kialakított szabályok „varázspálcaként” kapaszkodót nyújtottak a mindennapi óvodai élet labirintusában a gyermekeknek és a szülőknek is. Az így kialakult vegyes korosztályú csoportközösség nyugodt, elfogadó légkörben, de a gyermekek életkori sajátosságait maximálisan figyelembe véve fantasztikusan élte mindennapjait. A mókuskák nagyon szerettek mesélni, bábozni, énekelni, barkácsolni és játszani. Szerettek még érdekes dolgokkal ismerkedni.
És hogy mit szerettek még?
A mobil bútorokkal, kuckósított csoportszobában rengeteg játékkal, mindenfélét lehet szabadon játszani. A nagyobbak már a kudarc nélküli iskolakezdésre készülhettek. A sok-sok napközbeni játék és tevékenység mellett, még volt idejük a kis mókuskáknak külön foglalkozásokra is járni! Ellátogathattak a tehetségfejlesztő néni kuckójába, a tükörtermes logopédiára, érdekes, mozgásos fejlesztő foglalkozásokra illetve járhattak műfüves pályánkra, focira is.
Minden nap sokat mozoghattak a kis mókuskák, mert erősek akartak lenni a fiúk a lovagi tornán. A mókus lányok pedig, szépek, csinosak egészségesek akartak maradni. Volt is rá lehetőségünk a tornaszobában, a tágas udvaron, a szabadban, vagy épp a veteményeskertben. Sokat járták a környéket, szerettek kirándulni, árkon-bokron túl, színházba járni.
A sikeres titka talán már nem is rejtély! Itt jól érezte magát kicsi, és nagy. A kis hercegek és királylánykák fejlődéséről, nevelésének örömeiről és nehézségeiről, napi kapcsolatban illetve fogadó órán, nyíltnapokon kaphattak tájékoztatást a jó király apák, és királyanyák.
Aki nem hiszi, járjon, utána az emeleti csoportszobában megtalálja!!!!